Csendes magányom már értéktelen,
Csavargok jéghideg éjjeleken.
Néptelen, halott világ síri csendjén,
Megnyugszom a sötétség selymén.

Misztikus sötétben vágyom még utánad,
Végiggondolom az elmúlt hibáinkat.
Bűnös, szánalmas világ ez,
Lelkem tükörképén villog még az életjel.

Tele van a lelkem kétellyel, bajjal,
Cigányok átkai rajtam végignyargal.
A halál is hozzám közel áll,
Remete életemre egyszer majd rátalál.

Csillagok villannak magányos utamon,
Derűs, csendes ez a nyugalom.
Őszi álmán lement a nap,
Emlékeim mezején álmaim ott lapulnak.

Tarnazsadány-Hidegvég, 2024. szeptember 25.