Több mögöttem, mint előttem,
kalapomba belenőtem.
Nem lötyög a fejemen,
rég túl vagyok teleken.

A kenyér javát megettem,
a Teremtőm felettem.
Mérlegeli bűneim,
latolgatom tetteim.

Ez a világ, de kerek,
nyikorog és nyekereg.
Lassan halad előre,
mennyi maradt belőle?

Van még időm, játszhatok,
vagy csak csendben várhatok?
A végén, ha lefújják,
a redőnyöket lehúzzák?

Ha itt az idő, hadd legyen,
játszottam én hangszeren.
Írtam nektek verseket,
hogy maradjak, ha elmegyek.