Tedd a kezed a szívemre,
Mint drágakövet az ékszerre,
Őrizd, mint ember a kincset,
Az értékes perceket.

Tedd a kezed a kezembe,
Mint a tavasz napfénye,
Vagy a tavaszi hő melege,
Olyan a szívem békéje.

Tedd a kezed homlokomra,
Mint csillagfényt a holdra,
Mely a szívedet kibontja,
Tárolja, mint virágot világ csokra.

Tegyem kezem a szívedre,
Homlokodra, kezedre?
Látlak már a szememben,
Csakis te vagy az eszemben.