Átlagos nyári nap volt,
lágyan fújt a meleg szél.
S mégis minden más volt,
mert aznap megérkeztél.

Lepihentél az ágaimon,
mit régóta tartogattam Neked.
Kellemes, szép hangod volt,
s gyönyörű barna szemed.

Sok madár töltötte már nálam
az őszt, és aztán a telet.
Majd tavasszal elrepült,
de azt hittem, ez most más lehet.

Mert azt éreztem, hogy van
köztünk egy láthatatlan kötelék,
egy ismeretlen, mégis ismerős
kimondatlan szövetség.

Szerettem hallgatni az éneked,
akkor is, ha tele volt fájdalommal.
Én is gyászoltam, ezért nem tudtalak
felvidítani a saját dalommal.

Szerettelek volna megvédeni
bármilyen veszélytől.
Leveleimmel betakarva,
óvni széltől, esőtől.

És reméltem, hogy ha eljön
a várva-várt tavasz,
fészket raksz majd ágaimon,
és örökre itt maradsz.

De még az ősz sem jött el,
és máris elrepültél,
nem tudhatom hogy miért,
talán azért, mert féltél.

Attól, hogy ágaimból aztán
majd szűk kalitkát fonok,
ahol a fénytől elzárva
tengetik életüket a rabok.

Hogy újra megtörténik Veled,
az a sok fájdalmas emlék.
És nem tudtam Neked megmutatni,
hogy én nem ilyen fa volnék.

Mert bár tölgyfa vagyok, kinek
törzséből vastag gyökér ered,
lelkemben egy madár lakik,
ki szívesen repült volna Veled.

Mert mindenem a szabadság,
akkor is ha csak egy fa vagyok.
Szeretni igen, de birtokolni
és birtokba véve lenni nem akarok.

De elrepültél, és én is megsebeztelek,
tudva, hogy sok fájdalmat rejt szíved.
Ezt visszafordítani már nem tudom,
de valamit még el kell mondanom Neked.

Kicsi magonc koromtól kezdve
nem létezett számomra szeretet.
Azt mondták, majd csak akkor leszek jó
ha szép nagy árnyékot vetek.

Ha a saját álmaim feladom, s csak
a másik kénye-kedve szerint élek.
Ezzel elérték azt, hogy kapcsolódni,
kötődni, szeretni is félek.

De Hozzád kötődtem, madár,
pedig tudtam, hogy nem lehet.
Megmutattad, hogy értékesnek lenni
elvárások nélkül is lehet.

Remélem, egyszer még hallom
lágy, dallamos éneked,
s újra megcsodálhatom majd,
gyönyörű barna szemed.

Mindig lesz egy szabad ág számodra
a lelkemben, csak ennyit adhatok.
Hiszen te egy szabad madár,
én meg csak egy öreg tölgyfa vagyok.