A végzetemet sosem akartam úgy átírni,
Hogy végül ezen a nyirkos úton, végig kelljen engem kísérni.
Gyakran nem tudtam megbékélni önmagammal,
És sokszor tele voltam, sok sötét indulattal.

Kerestem én azt a megoldást, mely nem járt volna kudarccal,
Hol van a sok testvérem, kik egyetértettek a szavammal.
Nem szenvedek hiányt, hisz van elég társam bőven,
De tudom azt,hogy a többiek sincsenek olyan rossz bőrben.

Nem is érdekelne engemet az ő dolguk,
Ha nem érezném azok bánatát, akikkel az életet hajtsuk.
Amíg gondtalanul éltem, a valós valótlanságot,
Elrepült felettem az idő, és felfedték előttem a boldog tudatlanságot.

Rájöttem, a vér olykor vizzé válik,
Nincsen másik oldal, melyből több kapu is nyílik.
Elhatároztam, hogy igyekszem cselekedni
Becsvágyamat nem fojtom és nem fogom befejezni.

Nem félek a bajtól, mely utolér, és megpróbál legyőzni
Nekem szánt hazugságoknak, én nem fogok úgysem bedőlni.
Bárki mutathassa magát álszentnek és hitványnak
A bárány bőrbe bújt farkas, akkor is poklot hoz a birkáknak.

Elkerülhetetlen volt, a legsötétebb óra
Annyi bűnt, amennyit elkövettem ezért, sosem lesz meggyónva
Hiába, a sok elvesztegedett és csalódott ember,
A lehetetlent megkísérelni, egy enervált toxikus rendszer.

Vannak számomra is megoldhatatlan problémák,
Rosszakaró ellenségeim, a kúltúrámat gyilkolják
Nem titok az, hogy már késő cselekedni
Ezt a hatalmas családi köteléket, nem lehet helyrehozni

Találkoztam egyszer szeretett nagyapámmal
Szavait figyelemmel kisértem, hosszú hallgatással.
Egy tettre kész ember, nem mindenre tud felkészülni
Majd elmondta nekem, a könnyű úton járó felek, sosem fognak kibékülni