Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Markovic Radmila versei

Markovic Radmila (151)
231 
127 
Panaszkodok és nyafogok,
jó anyám, Rád mégis mind
ritkábban gondolok.
Itt hagytál két pici gyerekkel,
meg a drága jó testvérrel,
aki tőlünk messzire ment.
Magam maradtam,
Te voltál a mindenem,
támaszom, őrzőm, a jobb kezem.
Miért vett Isten oly hamar tőlem el?
Nem tudom, fájdalmam
vagy
dühöm volt nagyobb?
Mindenki, akit ...
Olvasták: 619
Részletek
Az Ön versének a helye...
134 
Két gyermeket hordtam a szívem alatt,
egyik nyugodt, komoly maradt,
a másik négykézláb úgy futott,
a szélvész sem érte utol,
de mindkettő szerette,
ha ölembe ültettem,
pici lelküknek tetszett,
ha velem aludtak el,
karomban ringatva énekeltem:
csicsija, bubúja,
itt vagyok, aludjunk,
anyatejem cuppogva szürcsölték,
nekem ez volt a ...
Olvasták: 534
Részletek
127 
Hófehér ágyban, színes éjszakában,
halkan sír, piheg a zöld, a kék, a lila,
a csíkos, a pöttyös és a tarka,
színes éjszakából kilépett a fekete,
táncolni támadt kedve,
acél-kasza a szögön lógva figyel,
szobában láthatatlan fekete köntös
meglibbenti a levegőt.
\'Nem kell a síró masina,
a pihegő zöld,
a kék valahogy ridegebb, ...
Olvasták: 464
Részletek
123 
Hiányzik érintésed melege
amikor ízlelted a testemet,
neked adtam egész lényemet,
éreztük egymás remegését,
varázslat sem tehette volna szebbé,
minden pillanat különleges volt,
lehettünk réten, a liliom illatán túl,
végtelenségbe bódító ágyban
felborzoltad testemet ujjaid begyével,
csókba fullad a sötétségbe vont utca,
minden ...
Olvasták: 571
Részletek
131 
Megtanultam én a
kételyekkel, félelemmel
telített reggelekkel élni,
ezt a változást,
csomózza ostobaság
össze-vissza,
nem akarok sassal szállni,
konok lelkemet
nem lehet eltéríteni,
nehéz közöny nyomja a vállamat,
ám megigéz a madárénekkar;
hozzájuk sompolyognék titokban -
sziklafalba ütközök,
egy ronda kavicson ...
Olvasták: 516
Részletek
144 
Egymáshoz hajló ágak
hajukat fésülgetik a vízparton,
ahol a hullámok
kőről kőbe ütköznek
zölden, kéken, fodros-színtelen,
azután eltűnnek...
távolban a hegylánc
halkan szuszog,
fára ugrik benne
a barna mókus...
a nappalt lassan
feketére festi az ég,
éj borul a tájra,
csillag-tükörrel
Cecil szépítkezik,
Dávid ...
Olvasták: 471
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére