Csendesen nyisd ki ajtómat,
És osonj szívemhez.
Mindkettő rád vár.
Ó! Jöjj Szerelem.
Ne kegyelmezz!

Mikor lassan eggyé olvadunk,
Hogy szinte meghalunk.
Mit tehetnék?
Csak az vagyok
Neked.

Egy újabb menedék!


Szeged, 2012. február 11.

Jöjj már el, hiszen várok Rád.
Éveken át s, napokig.
Torkom hangja hozzád kiált,
Ölelj át és szálljunk a csillagokig.

Mint annyi nyári éjszakán,
Fekszünk a langyos fűben.
Ketten vagyunk s, némán.
Tücsök ciripel a fülünkbe.

Oly jó volt az a nyári éjszaka,
Mikor még együtt voltunk.
De eljött a másnap hajnala,
És ...

Őrt állnak,
házam előtt a fák.
Lombjukat vesztve,
olyan árvák.

Mint a koldusok,
szakadt az águk.
Lehullott már a földre,
az összes ruhájuk.

Kérgükön barázdát,
vágott az idő.
S’ a tájra ráborult,
a nyálkás, hideg eső.


Szeged,2012. február 16.

Az előadás véget ért,
A függöny is legördült,
De valaki még ott áll,
Festetten egyedül.

A reflektor nem világít,
A bohóc mégsem tágít.
Áll ott sután, kócosan
És közben a könnye csurran.

Most én vagyok a bohóc,
Porondom a nagyvilág.
Nem vagyok kifestve sem,
Mégis cirkusz az életem.

De nem tudok nevetni ...

Hullámokban omló,
Kék haja rám borul.
Sós ízű csókot ad,
Kiszáradt számra.

Kicsit ringat.
Ring, ring...
(a szél dúdol.)

S’ majd,
a mélység elaltat.


Szeged,2012. február 19.

Meghajlott már rajta a cseréptető,
És újra rossz a kapucsengő.
Az udvart a gyom is belepte.
Nem játszanak ott már, gyerekek nevetve.

Furcsa volt most újra látni.
Otthonom már nem a régi.
A falak is megvetemedtek,
És lyukasak az esőereszek.

Emlékszem mikor épült,
És napról napra egyre szépült.
A szép nagy házban éltünk ...