Messze tájon lankát, dombot
Áthímez a hold sugára -
Mesélgetve csak a nyárfa
Virraszt egyre.

Alszanak a fák, a bokrok,
Álmok közt a hajnalt várják,
Sóhajtoznak a madárkák
Néha-néha.

Pajkos patak hullámai
Sugdosódva tovamennek;
Bús meséjét szerelemnek
Szövik dalba.

Halk lelkemen széjjelömlik
A holdfényes, néma bánat -
S csak tűzvágyam Teutánad
Virraszt egyre.

1924. augusztus hó 12-én