Mily csodás ez az érzés

mely siklik testemen,

mikor bőröd illatába

belehalok védtelen.


Nem számít az idő, a perc

mely hirtelen ránk tapad,

alakom illatán kúszva

nyelved bársonya halad.


Remegő testünk alélva

eggyé forr, betör a vágy,

oly hirtelen robban,

söpör mint a ...

A meg nem született gondolatok elveszve
rejtőznek mélyen a szívem falában, lüktetve
Isten adta tehetség ágyán a talentumom
szavaim vajúdásán megszülöm, s a halálom.

Életet öntök már elfelejtett gondolatban,
vagy vérbe ölöm megfojtva a tudatomban.
Élet-halál, ez kell, szikrázzon hát verseim
falán, mint csattogó fejszék a fák ...

Zokog az őszi eső.

Elnémult a temető.

Szívem hangja trappol már

fel a kereszt fejfáján.



Elázva, fájdalomban

lépdel már bánatosan

a meggörbült szempillám,

könnyeimnek panaszán.



Sóhajom már nem érzem

mint szorítom keresztem,

mert ajkam csüng a csendben,

nevét kiáltom az ...

Gyöngy-szem, mely szempilládról
alázattal gördül arcomba,
szűzies mosolyod landol
testem minden hajlatán
s a cimborák hívó szava
nem zavar...
Fényburokba érzem magam!
Mikor nem számít semmi,
tündérfürtös alakom hozzád
simul, elnémít....
Talán még a kereskedő
sem talált egy ilyen csodára,
mely ennyire hatna rám.

Fényed ...

Gúzsban göngyölve
hajléktalanságában,
haldokló hang
riadtan rikkantva
a parki padon,
mintha minta-emberként
magába mormogja:
ó, mint kuvik, kínok közt
repülnék reménykedve
életem éles
percének peremén,
véres verejtékem
még ha megadja
elmulasztott életem,
élnék egy éjszakát,
itt időznék
szenvedésem szennyes
léha ...

Rigó füttyszó ébresztett minden reggel álmomból,
Kasza visszhangja harmatos fű hangjából,
Apám kurjantása, s a vízcsorgó csobbanása.
A kunyhó fala sárral tapasztott volt, hideg a fala.

Emlékszem, apám kaszája után nyúlt, gondterhelt volt.
Nagyra tátottam szemem, ő mélyen felsóhajtott.
Gyerekként nem értettem őt, némám tette dolgát,
Majd ...