Szív, te ocsmány mocskos állat!
Hogy gyűlöllek, hogy utállak!

Szív, te szerelmnek olcsó szajhája,
vak gyűlöletnek éjsötét forrása!

Szív, te szeretetnek tündöklő virága,
egy hamis reménynek utolsó bástyája!

Szív nélkül az ember érzéketlen, halott,
kitépnélek téged, de túl gyáva vagyok!

Nagy bánat nyomja lelkemet,
elmondani nem tudom senkinek,
ezért, hát csak neked mondom el Istenem,
hogy mi az, mi fáj úgy énnekem.

Szeretek egy férfit, ki nem lenne szabad,
mert csak veszélybe sodornám magunkat.
Fáj nagyon, mert szívemet a bánat szaggatja,
rágondolni sem szeretnék,
de mégis itt van a fejemben ...

Fáj a lelkem...nyomja valami,
Tudom hogy mi...de félek elmondani,
Nem merek már szólni, könnyen elveszíthetem...
Ne adj Isten megtörténik, ki lenne az emberem?

Ki lenne az emberem, ki vígasztal a bajban?
Rámnéz, mosolyog s megcsókol a parkban?
S elfelejtetné velem a sok rosszat mit elkövettem,
Odajön, megölel, máris elvetettem,

A könnyes ...

Ágyam fölött
búcsúzva
keringett
békém
hitem,
nem éreztem
szeretetet
csak egy
maréknyi
gyűlöletet.
Reményvesztetten
vártam a
holnapot,
de
estére ott gomolygott
a kegyetlen
fájdalom.

Elgondolkodik bennem saját létem,
és ordítva tépné szavaim melyek
égve csábítottak.
A szív mely most kővé vált,
erőltetve kényszerít egy mosolyt,
felejtsem lényem, de élnem kell
e testben míg valaki vésőjével
szívem faragja ki.

Tudod,hogy nincs bocsánat
csak egy kis megértés,
Amit szívem neked mond
az csak félreértés.
Bánom a napot mikor újra láttalak,
jobb volt egy fénykép amikor vártalak.
Eltűnt a láng a szikra se gyúl
örülök,hogy minden elmúlt.
De azért még van egy kis remény
hátha nem fújt el mindent a szél.
A villám se vág már bele a ...