Novemberi fák tinéktek most
fájó titkokat azért suttogok,
hogy száraz szemeim helyett
gyanta könnyet hullajtsatok.

Néma ajkam jéggé fagyott
helyette nyögve jajgassatok,
ki nem mondott szavaimból
fájdalom fátylakat fonjatok.

Süket füleim helyett oktalan,
keserű káromlást halljatok,
minden reátok szórt átkot
a ...

Lehunyt a Nap utolsó sugara,
És én itt maradtam újra magamra.
Magasba száll a Remény füstje,
De a Reménytelenség a pokol kapuját
Döngeti napok óta egyre, csak egyre,
S a Magány járja át a pusztaság útját.

Zokogva hullnak alá az esőcseppek
S a könnyeim elárasztanák a Földet,
Ha nem apadt volna olyan hirtelen
Lánggal ki egy meg nem ...

Kétség

Amikor a szeretetre oly nagy szükség lenne
Ezt kapjuk csupán cserébe
Titkok, szavak, nagy hazugságok
Kimondatlan igazságok
Őszinteség csak halovány
Itt ott talán egy kicsi szivárvány
Csak akkor kerül elébed
Ha már sír veled az ég is feletted

Ceresz

Keresem a helyem, de nem találom
az egész már olyan, mint egy rémálom.
Megjártam már eget és földet,
hogy megtaláljam a nekem szánt hölgyet.
De valamiért a kutatás kudarcba torkoll
a lányoknál a lelkem mindig csak mormol
Átlátja őket s tudja nem nekem valók
mert valójában olyanok, mint a kígyók.

1. versszak
A csillagok alatt sétálok,
hátha egy kis reményre találok
suttogva a fellegekhez imádkozva
keserűségemben botladozva.

2. versszak
Próbálom túltenni magam a múlton,
miközben sétálok a pecöli úton
álomképek gyötörnek minden pillanatban
érzem egy \'kiéhezett\' állat van a nyomomban.

3. versszak
Próbálom ...

1. versszak
Voltak pillanatok, amiket örömmel idéztem
Érzések, melyeket nehezen feledtem,
De tovább léptem, mert ez kellett tennem
Még akkor is, ha a szívem megszakad bennem.

2. versszak
Reméltem, hogy ez után helyre jön majd minden
De rá kellett jönnöm, hogy ami volt az nincsen
Egyedül maradtam a barátoktól távol
Mi lesz most velem, a ...