Az ember túsza a saját vétkeinek!
A Természet a kínzásokért mindég megfizet!
Soha nem lehet büntetlenül kizsarolni
a Természetet, annak önzésből kárt okozni!

Ezekre már volt nagyon nagyon sok példa!
A természet kétségbeesett visszacsapása
mindég nagyon pontosan eljön, bekövetkezik!
Célja az ember, aki ellene vétkezik!

Nem mindég ...

Szenvedéseim, észre se vettétek,
Az is női név, hogy; Érzet!
Örülök nevének
Szívembe ültettétek.

Huncut szemeivel, de sokszor talált szíven!
Lelkembe költözött,- szerettem őt híven!
Ágyamnál megjelent éjek színes szárnyán,
Álomképekben röpködött hunyt szemem pilláján.

Hol vidáman nevetett,
Hol elhalványodva ...

A szerelem melyről beszélsz
Hazug szavak, csak mesélsz
Te is az igazságtól menekülsz
S a fellegekben repülsz

A herceg kiről álmodtam
Te vagy, gondoltam
De a lány ki elrabolt tőlem
Miatta nem leszel mellettem

Kibetonozott patak
habjai rideg teknőben bolyonganak.
Fényei már nem csillannak.
Foglyai azok a betonoldalaknak.

A természet csendben marad.
Nincs már itt egyetlen egy béka, sem egyetlen hal.
Nem csendül már itt víg madárdal.
A természet csak egyet tehet, szép csendesen elhal.

A parti fűzfa a holt patakkal együtt viseli közös, nagy ...

Kőbe zárt világ
Töprengő hajnali órán,
Kőből szőtt világot képzelek,
Hol kő-liánok keringőznek,
S átfogják kőbe zárt testemet.

Mohos dallamot szór most a fény,
S az eltévedt, kóborló csillagok,
Ám kőbe zárt érintések foglya,
Egyedül már csak én vagyok.

Kőbe zárt arcom sosem nevet,
Kőből írt, bús ...

A gyarló ember
Száguld az emberiség a végzete felé.
Egymást taposva él e kegyetlen világban.
Küzd, harcol, kapar egy új világot magának.
Rakja a koszos pénzét sorban egymás mellé.

Tébolyultan éli fel a természet kincseit.
Tönkre teszi önmagát és a népeket.
Ármányt sző és öldököl sok életet.
Címért, rangért megtapossa ...