Ez csak a kezdet, a élet értelmetlen,
céltalan léte meg edzett, s ez lett.
Ez mára már valóságom, hol tudatom
beborult hajnalán a jót látom át.

Sötét seregek sínylődnek bennem,
s már kiutam nem lelem, mivé legyek?!
Taszítva sejtelmes fellegek,
melyben mély nyugvásra nem találok én.

Talán gondolatom néhány ...

Szép e táj,
Minden terem rajta;
Szép csak fáj,
A lovaknak ott van a pajta

Szép emlékek,
Kötnek e városhoz;
A 104 éves dédi elhunyt,
S nem mehetek oda e rokonhoz

Kedves volt a dédi,
Mikor megyek hozzá, minket vár;
Ilyenkor egy idős néni kérdi,
Hogy idejöttünk megint már?

Emléke fejünkben marad,
Már nem ...

Szememben
Ha tréfa csillan
Fénye
A gyászt
Rejti el

Fényben álló
Árnyék vagy már
S darukiáltás
Holt tenger fölött
Szökésedről
Árulkodnak
A kagylónyomok

Hibiszkuszvirág
Hullt
Kőasztalunkra
A levél mellé
Melyet
Sosem-mondott
Szavakkal
Teleírtam

Egy hang, mely nagyon távoli.
Nem hallom már, újonnan csengeni.
Dörgött az inkább, emlékszem...
Kellemes volt, mint a vasárnap reggel.

Ha még talán remény jön el,
Jól nézd meg hátha most megy el.
Hol fény szikrája vész el,
Sötétbe borul, elmének léte hal el.
Létezésnek van e értelme?
Ha az élet úgy is kegyetlenül hagy el.
Legbelül, lelkem legmélyében,
Elmennék...vagy talán mégsem?
Vajon van még ember, ki engem keres?
Utolsó reménybe vetett hitem,
Hideg, ...

Szíves-örömest mécsest gyújtanék azért,
Hogy lélek-sebeim fertőtlenítsem,
Kitépett kulcscsontom tiszteletére.
Ezáltal begyógyulna, s így válna heggé

Tátongó, vérező csonttalan vállövem.
Vértemet vétkekkel szúrtam talajba.
Földbe döfött csontom hátam’ borzolta,
Kedélybetegségemet előidézve...

„Kulcsfontosságú ...