Fájdalmaim küszöbén ülök én,
Kalodába zárt zavart lélek.
Nyomasztó sóhajokat suttogok,
\'Egy napon visszatérek\'.

Számtalan szebbnél-szebb évek
Várnak rám úttalan utakon túl,
Bejárom, ha felfaló fájdalmam
Tengerében minden kínom elhalványul.

A jövőképek reménye bennem él,
Sejtelmes szavakkal szivárog e ...

Felfázott emlékképek égtek rideg szívem szirmaiba,
Szélsőségek szaggatják húsom, itt a hiba e sötét úton,
Hol szürke gondolatok rágódnak a múlton, széttépve elmém.
De nekem kell még egy remény, mi azt súgja enyhén,
Hogy: \'Képes vagy bármire.\', és \'Járj itt, mert hitet vetve magadba,
Életre kel, mit csak egy színes filmdarabban látsz ...

Fájdalom a járja át a testem,
Egy árva gondolatba epedezve,
Kiutat kerestem a félhomályból,
Szürke fátylát rám borítva gátol.
Zord zendülések zavarta tudat,
Ezernyi ihlet inspirál, távoli utakat mutat.
Manipulált tetteim, vérző hangulat.

Untató soraim porba hintem,
Nyugtató harmónia uralkodik benn, a szívben.
Néha napján ...

Előttem pár emlék foszlány, hol életem legmélyebb pontján jártam,
Felidézem a pillanat kínok-kínját, mikor lelkem fogságába zártan,
Kerestem egy járatot, várva hogy meglelem a választ ott,
Azon a helyen, hol önfeledten játszhatok, nyugalmas pillanatok peremén,
Merész gondolataim, vérző valóságba taszítva, elhantolták a reményt,
Mélybe esve ...

Árnyak fontak körbe,
hozzám bújtak s bőgtek.
Lényembe látva,
velem és várva:
A döbbenetet.
Felhúztak a mélyből,
remegve álltam a ködből,
elősugárzó félelem-bugyra,
Te leszel ki megragad örökre.
És hozzám kötve
már meg sem tagadsz,
majd ha eljössz hozzám,
és lényedhez közel,
a távolban megmaradsz ...

Érzelmek nélkül nehéz élni,
Nem is bírom tovább kezdek félni.
Ezt az érzést nem tudom mire vélni,
Nem szeretnék senkit megbántani.

Úgy érzem mikor van mégse kell,
Ha nincs akkor legyen! Csak ez érdekel.
Csak pénzért nem lehet e húrt megvenni,
Tehát az érzelmekkel nem lehet játszani!

Meddig küzdjek? Tudom, amíg élek.
Mikor ...