Kérdések gyötörnek
Melyekre nincsenek válaszok
Sok kérés merül fel bennem
Nem tudom
Mikor kapok válaszokat,
De tudni akarok mindent!
Sok kérdésem lenne
Nem tudom te, hogy vagy vele,
De én nagyon szeretlek!
Kérdések gyötörnek
Se éjjelem se nappalom
Mindig azon gondolkodom
Hol lehetsz?
Mit csinálsz?
Néha gondolsz-e ...

Kihűlt bennem minden vágy,
csak testem van itt, élettelen tárgy,
céltalan kóválygó zombi vagyok meghalt minden,
mi mozgatott.
Szerelmem az egekbe repített,
a fájdalom a földre levetett.
Csak sántán-bénán kullogok,
repülni többé nem akarok.
Egy vágyam van még őkelme,
ha maradék életem gyorsan eltelne.

Kérlek ne haragudj,
Mit tettem rossz volt, tudom,
Még is megtettem,
s ez fáj nagyon!

Nem kellett volna mondani,
Hogy miért vagyok szemét,
Megmutatom neked,
Hogy szeretlek még!

Szeretném ha szeretnél,
De ha nem tudsz, oké,
Megértem hogy eleged van,
S ne legyen több balhé.

Nem pont így akartam,
Nem is ezt ...

Életem legszebb hete elmúlt, elillant,
Egy pár kép most újra és újra bevillant.
VÉGE, elmentél, szívem összetört, SEMMI,
Egy élet sem lesz elég téged elfeledni.

Első látás, első pillantás, első szerelem,
Az fáj, hogy nem mondhatom neked soha:- „Legyél velem”.
Soha nem látlak többé, elmentél ÖRÖKRE,
Érzem, hogy szeretlek ...

Ó, halld szavam! Tanácsod kérem.
Segíts, mert az őrület kínoz!

Rongyként cibál a fájdalom,
S sáros cipőjük nyoma arcomon.
Belém rúgnak. Szívemmel játszanak.
Adj nyugalmat, hű szolgádnak!
Hallgass meg, gyönyörű Múzsa!

A szerelem szirmai hervadnak,
S lángoló érzéseim tompulnak.

Térden állva könyörgök ...

Fázom, testemben szivárog szüntelen fájdalom,
Vérző mozdulataim mutatják mennyire áthatott,
Egy émelyítő hangulat,

Leplezve bánatom, lángoló lelkem tükrében porrá hamvadó,
Érzelmeim magasztalnak távol mennyei gátakon,
Túl e világon, tudatom alatt. Választ keresve mi kiutat mutat.