A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.

Rejts ölednek éjjelébe
Szent nyugalmu sírhalom!
E kinéletnek vesződve
Láncait mért hordozom?
Kebled csendes éjjelébe
Nem tekint a fájdalom,
S a keservek halvány képe;
Ott öröklő bék' vagyon.
Rejts hát kebled éjjelébe,
Szent nyugalmu sírhalom!

Szép szavak játéka,
Vágyálmok szándéka.
Eltévedt kósza gondolat,
Kusza lett minden pillanat.

Bogoznám a csomót,
Ha nem lenne az drót.
Kis kezembe belehasadt,
Pipacs piros vérem kibuggyant.

De a seb nem fáj már,
Lassan gyógyul csupán.
Nagyon várom azt az időt,
A „Tabula rasa” ad erőt.

Szendereg szép ...

Ha a dolgaid rosszul sülnek el,
Akkor is nevess, ha sírnod kell.
Ha a barátod cserben hagyott,
Ha a szeretetből csak egy kevéd jutott.
Soha ne legyél szomorú mindig csak nevess,
S akik melletted állnak azokat szeresd!

Sétálok az éjben,
Lábam röpít messze.
Menekülni félelmedben?
Választani mersz-e?

Szerelemnek gyönge fátylát
Választani kellemes,
De elveszteni barátodat,
Ezért tán Érdemes?

Lelkem harcban edzi
S kínoz belül érzem,
Ezüst, acél összecsap
S belül máris vérzem.

Évek óta szörnyű már
E belső ...

Körbenézek a sötétben,
A tűznél táncol a fény.
Körbe nézek a félhomályban,
Csak mi ketten, csak te meg én.

Rád nézek, nézlek téged,
Szemedben gyógyító fény,
Rád nézek, szemedbe mélyen,
De szerelmed nem enyém.

Az égre nézek és gondolom:
Bolond voltam, már tudom.
Lépnem kéne, már nem lehet,
A szerelmem már ...