A lelkembe hatolt a váratlan, könnyfakasztó rémület!
Itten már senki nem szereti a jó megöregedettet?
Miért nem kóstolgathatom... cukormentes süteményüket?
*
Rémület támad,
Indítja könnyfakasztást!
Öregség szeret?
*
Az életem az enyém, ezzel... juj, áltatom magamat!
Közben meg a körülmények csak nekem húznak falakat!
Csontig hatoló a ...

A Sziklakéz készült: a mélybe lökjön,
halál-varázsba, mert felébredt élet
valónak nem kell, - nem bírja a jármot,
és megvet minden látszat-messzeséget.

A szeretet? Az ismert-ismeretlen.
Érzés. Fáj, ha van. Akkor is, ha nincsen?
Érdek-szeretet számító ajándék, -
s végül mit vált ki színlelő szívekben?

Hát itt éltem? Vagy hazám ...

Egy álom sírt, miközben lassan ment el, -
különös, de az álom is csak ember:
születik, s meghal nehezen vagy könnyen,
vér villanásban, gyöngyként hulló könnyben,
elégő nyárban, őszi hallgatásban,
amikor másutt víg szüreti tánc van,
s meghalhat télen, mikor hópihéken
kis vaksi fény kél, s alszik ki a szélben,
vagy tavaszban, ha csöpp ...

Néked, mindig más babád volt..
Titkaid, Én ismerem.
S nevem feledve más Neveket ápolsz..
Így maradtam mindig hitetlen.

S bár ajkam ízében egyetlen láng szól,
mely egy gondolati síkot teremt..
Egyetlen arcot érintek bárhol,
s szemem sarkából, könny pereg.

Feledném ágak hangos reccsenését,
mely átsuhanva rajtam oly félelmet keltő..
S, hogy merném-e váram
új erőből rakni, ha ismét
jő egy tomboló szellő??
Sebzett maradványokból,
mint egy szél fújta kártyavár?
Mely ismét, majd újra futva..
Bizton álló jövőt nem produkál.

Hát, hol vagyok én..??
Pucér fenékkel, melyen
ismét csak ...

Egy álom sírt, miközben lassan ment el, -
különös, de az álom is csak ember:
születik, s meghal nehezen vagy könnyen,
vér villanásban, gyöngyként hulló könnyben,
elégő nyárban, őszi hallgatásban,
amikor másutt víg szüreti tánc van,
s meghalhat télen, mikor hópihéken
kis vaksi fény kél, s alszik ki a szélben,
vagy tavaszban, ha csöpp ...