Szürke ég alatt szürke világ,
Nézem, nincs árnyéka a ködnek!
Lépteim zaját elnyeli az éter,
Szívemben emberek élősködnek.
Ordít a csend, aggaszt a hangja,
A kőszobor zordan maga elé kémlel.
Titánok harca tombol agyamban,
Fényért ...
Nézem, nincs árnyéka a ködnek!
Lépteim zaját elnyeli az éter,
Szívemben emberek élősködnek.
Ordít a csend, aggaszt a hangja,
A kőszobor zordan maga elé kémlel.
Titánok harca tombol agyamban,
Fényért ...
Olvasták: 200
Az Ön versének a helye...
Sápadt arcú virágok nőnek lelkem mezején,
Hol hitét vesztett nárciszok hullajtják halott szirmaikat,
És a sötétség felett megbúvó Napfény csak üde álom talán, ez vagy te álnok, bús reménytelenség.
Lelkem tévutakra taszítod, s ...
Hol hitét vesztett nárciszok hullajtják halott szirmaikat,
És a sötétség felett megbúvó Napfény csak üde álom talán, ez vagy te álnok, bús reménytelenség.
Lelkem tévutakra taszítod, s ...
Olvasták: 137
Eljött az idő drága Apukám
El kell engedjem lelked akárhogy is fáj.
Könnyekkel küszködve írom e sorokat,
Hiszen nem láthatom többé drága arcodat.
Sziívedtől már búcsút vettem,S tudom
Vállamra nem teszed többé óvó kezed.
Pihenjen a ...
El kell engedjem lelked akárhogy is fáj.
Könnyekkel küszködve írom e sorokat,
Hiszen nem láthatom többé drága arcodat.
Sziívedtől már búcsút vettem,S tudom
Vállamra nem teszed többé óvó kezed.
Pihenjen a ...
Olvasták: 101
Sokszor érzem: magam vagyok!
Mint piciny csepp a tengerben,
porszem a tomboló szélben, mint
elhagyott bőrönd a kihalt állomáson.
Világtalan utazó ki helyét nem leli
járok a Sors akarta útján,
de bármerre menvén csak sötétség
és néma csend ...
Mint piciny csepp a tengerben,
porszem a tomboló szélben, mint
elhagyott bőrönd a kihalt állomáson.
Világtalan utazó ki helyét nem leli
járok a Sors akarta útján,
de bármerre menvén csak sötétség
és néma csend ...
Olvasták: 100
//:
személyem magányos,
még én sem ismerem
ki látta? kérdezem,
s nevetnek, nevetnek
keresem magam,
nem értem, és ő sem,
mikor lett belőlem
aruló, kegyvesztett
elhagytam magam,
emlékszel? a sarkon
engedtem el kezed,
hisz másét kellett ...
személyem magányos,
még én sem ismerem
ki látta? kérdezem,
s nevetnek, nevetnek
keresem magam,
nem értem, és ő sem,
mikor lett belőlem
aruló, kegyvesztett
elhagytam magam,
emlékszel? a sarkon
engedtem el kezed,
hisz másét kellett ...
Olvasták: 148
Tébolyodott világ ez, eszméi kihaltak
Jót lelni, mint tűt a kazalban oly ádáz feladat
Eme világ sötétségbe burkolózik
S a remény halovány lángja lassan elaluszik.
Hol vannak a hősök, világ megmentői?
Kik fényt hoznak a ...
Jót lelni, mint tűt a kazalban oly ádáz feladat
Eme világ sötétségbe burkolózik
S a remény halovány lángja lassan elaluszik.
Hol vannak a hősök, világ megmentői?
Kik fényt hoznak a ...
Olvasták: 220
