Ólomsúly koppan léleksebemre
emléked nagyon felkavar,
fázósan rándul össze az este,
jótékony homály eltakar.

Mikor elmentél, csak álltam némán,
vártam egy jelre csendesen,
sokat tűnődtem a sors szándékán,
azóta gyakran könnyezem.

Álmodom még a régi időkről,
lelkemben nagy a zűrzavar;
villanó kép egy elmúlt-jövőről, ...

Gyulladozna már a térdem,
hogyha ezt neki engednénk!
Hűtjük bőszen, rendületlen.
A gyulladás rémét mi elűznénk,

de az makacsul tartaná magát.
Távozzon már végre, az angyalát!
Álmodozva nézem a kisszobát,
ennek a gondolatnak is otthonát.

Legyek végre egészséges! Ez nagy vagyon!
Ez olyan. mit becsülni kell nagyon, nagyon!
Hogy ...

Milyen ember az, aki megtagadja egy gyerektől a kedves, szeretett játékát?
Milyen ember az, aki egy védtelen gyerektől megtagadja a szeretet szép szavát?
Milyen ember az, aki csak követelni, elrabolni képes más értékét, vagyonát?
Milyen ember az, aki kizárólag csalással, rablással képes megszerezni saját hAsznát?

A kérdés így hleyesebb: ember-e az, ki így ...

Hagytam szabadon
látóhatáron repülni.
Nem zsinegeltem össze
törékenynek tűnő szárnyait.
Felnézek a csodálatos
a ...

Fájó szívem lassú halállal hal meg,

szerelmem, tanulgatom nem hevesen,

hogyan ne szeresselek nagyon. Ma egy

újabb reménnyel lettem én kevesebb,



amelyeket egyenként hullajtok el,

miként fa a leveleit. Elmentél,

de én nem hívlak vissza többé. Sosem

lehet már tiszta a megsárgult emlék...

Merészen tépem fel a fájó sebeket
töröm vele ketté szívedet ,lelkedet
mert a hang,a szó,s a néma gondolat
tudom meghozza újra a mosolyokat!

S ne kérdezd miért jó ez énnekem,
s ne mond,hisz nem teher! Ez az életem!!
A könny! A mosoly! mind belőled fakad,
egy darabka Élet,mely magával ragad!

Így,amíg te sírsz,az én lelkem is ...