Versben, európai haikuban és tankában…

Ha jó a napom, akkor az olyan, mint fodrozódó folyó,
Olyankor soha nem, hajódokkot kötélről leszakító!
Az én folyómon, már hajók sem úsznak semerre,
Az én koromban nyugodtabb nem nagyon lehetne.

Az én folyóm, mindig akkor hömpölyög vidáman,
Ha nincs benne egy csepp félsz, a kis hullámtaréjban.

Az ...

Megy le a nap és szép kék vásznat fest maga után,
Itt maradnak, tündökölnek a csillag, tán’ furán.
Ezeregyéjszaka életre kél, eljött az ő ideje…
Így majd megmutatja, hogy mi az éjszakai mese léte…

Fönt, magas égben a csillagok vibrálva pislognak,
Kihunyt a fény a földön, helyet adva a lámpásnak.
A csillagfényben, álmos szemmel látszik, ...

Fura az élet… és abból csak egy van…

Hetven éve, hajnal négy-huszonháromkor, élet jól elkapta a grabancom!
Egyedül voltam, sorba állított, pedig láthatta, nem rakoncátlankodom…
Nem is vettem észre, amikor erős hajókötél-gúzsba kötött!
Nem tudom ma sem, miért bánt velem így, szerintem nem vagyok lökött.

Fiatalságomról, annyit tudok, volt ...

Renga-láncversben nézzük az őszt!

Aszottan szikkadt
A színes levélavar.
Szél, bús nótát hoz.
Kapaszkodik sok,
Sárga, rőt, fonnyadt levél.
Szellő lefújja.
Puha szürkület…
Avarillat terjengős.
Épp elbújó nap.
Pirkadat dereng,
Friss avar illatozik.
Szél, levélverő.
Sokaság földön,
Őserők bomlasztóak.
Szőnyegnév, ...

Korgó gyomorral születnek a nagy gondolatok,
De jó lenne egy nagyot zabálni, de kukázok…
Korgó gyomorral nem lehet semmilyen háborút megnyerni,
De jó is lenne, nagyot enni, ücsörögni, nem lelőni…

Dörög az ég, vihar.
Vagy puska az, ami ropog?
Utcán háború dúl.
Éhség gyermeket emészt fel,
Szívek megtelnek szeméttel...
*

Éhesen ...

(3 soros-zárttükrös)
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület,
Támadóra kapcsolt a hideg és egy nem kis vihar is kerekedett...
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület.

A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget,
Mit gondoltok megbolondultam és hoztam nektek meleget?
A szél azt nyögte, voltatok ...