A poéta estéje…

Mint vérvörös uszály, úszik esteledés... látóhatár felé,
Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé.
Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket,
És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket.

Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam,
Benne vérvörös a tinta, mivel betűket ...

A magyart évszázadok óta a sors veri,
Mert életre alkalmas, biztos ezért teszi.
Már a sors sem akarja, hogy egy nemzet legyen?
Átkozott ellenség, megszakadtok… ez lészen.

Nekünk mindig tűzön- vízen át kell gázolni
És a célt, ezt végrehajtva tudjuk elérni.
Ha hagyják, csaló, hazug fele barátaink,
Kik mindig úgy tűnnek föl, mint bősz ...

Hétköznapi pszichológia…

Nem is búcsúztál, csak szó nélkül elmentél…
Pedig voltak együtt igen szép napjaink.
Engem már az óta el is felejtettél…
Bár
Emlékszem, szerelemben teltek napjaink...

Nem volt ez szerelem ha, elfelejtkeztél!

Vecsés, 2017. június 16. – Kustra Ferenc

Versben és európai stílusú haikuban

Vénségemre, felismerést tettem,
És már talán, kicsit bölcs is lettem.
Emberek, sem nem szépek, se nem jók,
De, ha kell bárkivel jó-pofizok.

Minden nappal múlik az idő, életóra ketyeg,
Van homokórám is, abban a homok: pereg, pereg...
Már csak lassan zakatoló az életvonatom,
Az utazó homokóra... pereg ...

Hatalmasok…
Felelősséget mikor vállaltok?

Elit…
Mikor lesz, hogy tesztek… a mindenit?

Vezetőink…
Mikor lesztek már képviselőink?

Néptribun…
Lehet, már a vég szele fúj, tribun?!

Budapest, 2005. április 26. – Kustra Ferenc

Hazánk sorsa borzalmas!
Hol vörös katonacsizmák taposnak,
Hol a tőke és bankok szorongatnak.

Hazánk sorsa elképesztő!
Mindig várjuk; a messiás megjelenik,
Még mi várjuk; balsorsunk beteljesedik.

Hazánk sorsa állandó!
Reményünk; egyszer mi is urak lehetünk.
Reményünk elszállt; bank-pénz rabszolgák lettünk.

Vecsés, 2004, szeptember ...