Versben és haikuban…

Idő, vasfogát
Már kezdi lecserélni.
Jég, elvékonyul
*
Visszavonulót
Fúj, halott arcú hideg.
Melegítő szél.
*
Süt a nap, emeli a jókedvem,
Kinézek, növekszik derültségem.
Ez még nem az, nem a tavasz napja…
Várom, hogy jő március idusa.
*
A felkelő nap
Sugara zúdul miránk.
Már nincsen ...

Európai stílusú haikucsokorban…

Hol kard vagdosta,
Hol lánctalpak taposták!
Elbukott csaták!
*
Modern korban is,
Kicsik le-igázottak!
Örökös küzdés!
*
Tartós szolgaság!
Nép évezredes sorsa!
Szabadságra vár!

Vecsés, 2017. március 14. – Kustra Ferenc

Szép őszi idő van odakint,
Lassan rozsdásodik a csalit.
Még zöldek a fák levelei,
De rozsdállnak már a szélei.

Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?

Bogarak még igen élénkek,
Nappal még egek igen kékek.
Kutyák még élik világukat,
Ő, ha idegent lát, jót ugat.

Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?

Ősz ismét ...

Természetnek a lágy öle,
Van oly’ jó, mint a tej föle.
Ehhez jöhet még a leterített kockás terítő
Rajta étek, finom óbor és ez már szívderítő.

Ha viszünk magunkkal aprósüteményt,
Akkor megoldottuk a csemegézést.
A lovak lábára béklyót teszünk,
Én mondjuk nekik, ma füvet eszünk.

Folyócskában van gázló, ott fogunk ...

Versben és eredeti, Bashó féle haikuban…

A búzamezők
Napjai már lejártak.
Pékek öröme.

*

Tűző napocska
Aranya kalászt érlelt.
Roppanó kenyér.

*

Boglyák glédában,
Nap még tüzes csókot oszt.
Árnyékban sincs hűs.

*

Bennem ég még tudat, hogy a nyár csók-gyújtó
Az árnyékba bújt estlepel meg ...

Ó, a nyár, akkor él a bogár…
Zöld akkor az összes falevél,
Pereg a homok, mikor mesél.
Ó, a nyár, bizony az elmúlt már...

*

Alkony is fáradt,
Megviselték, hő napok…
Hűvös láthatár.

Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc