Összegyűrt párnák közt keresem a holnapot,
Az illatod, mit a tegnap itt hagyott.
Kimondott és elrejtett szavakat kutatok
kusza álmok között,
hisz hiányod miatt a magány,
ágyunkba költözött.
Ne hagyd, hogy karom a semmit ölelje át,
adj nekem ezer boldog éjszakát.
Felhő nélküli eget ígérj még nekem kérlek
még ha nem is lesz igaz,
nem számít hidd el nekem
Számomra léted a vigasz!
A lét, a kettőnk élete mit építettünk
már annyi mindent elfeledtünk.
Töröltünk agyunkból ezernyi fájó sebet
beforrni nem tudó heget
mi összevarrtuk erőnk felett
a múlt már távolból integet.

Pécs, 2008-02-23