Azt mondod szenvedsz?
Én azt mondom ez semmi!
Fájdalmas nyomorban embernek lenni
az mi igaz szenvedés a testnek
mikor elgyötört lélekkel lapátra tesznek.
Úgy érzed ez a vég?
Szólok hozzád elég!
Szavaim süket fülekre találnak, támasztod hátad
a közöny falának közben
utat engedve hiszed’ megváltó halálnak.
Akkor sajnáld magad!
Megoldást ne is keress!
Ne merd mondani szeretted a világot,
és ártatlan gyermekeid,
kik elhagyott gondjaiddal maradnak itt
Nélküled!
Gyáva vagy!
Nézz ártatlan könnyes szemükbe rázd meg magad
akkor és lépj tovább
meglásd, akkor ismét tied a világ!

Pécs, 2008-02-02