Még benn ülünk. A kandalló varázsa
melengeti a fázós bánatot,
Bovárynét olvassuk egyre-másra,
künn zajlanak a víg vadászatok.

Valahol Pesten, messze, operába'
Puccini zeng ma, s éber vonatok
robognak át a gyémánt éjszakába.
Én itt vagyok, és én itt maradok.

Emlékek szőnyegén rajzolgatok,
s mint levendula, meghitt, régi bánat
belengi csöndes, idegen szobámat,

s míg künn a köd száll és végsőt havaz,
szívemben Anna fénye fölragyog,
s vígan kinyit a tavalyi tavasz.