Üvöltenék,de nem merek,
meghallanák az emberek.
Sírnék,de nem lehet,
könnyet nem ejthetek.

Boldog nem lehetek,
mindig magányos leszek.
Mondanám,hogy szeretlek,
de viszont nem szeretnek.

Az álarc boldognak látszik,
mindennap szerepet játszik.
De az arc könnyektől ázik,
s a lélek hideg magányban fázik.

Üvöltenék,de nem tudok,
lassan megfulladok.
Sírnék amíg még lehet,
hullatnám a fekete könnyeket