Felvidék csillaga porba hullt
Ezer dalt és verset énekelt
Dobbanva állt meg a szíve
Semmit se vitt a hosszú útra
Mindent itt hagyott barátokat és a családot

Felvidék csillaga porba hullt
Ahogy jött úgy ment el
Csendesen és szelíden merült álomba
Az ég adta az ég vette el
Fenn békére lelt a harca ott véget ért

Felvidék csillaga porba hullt
S Felvidékre mély gyász borult
Nem kondulnak a harangok
A csend hódol így tiszteleg
Felvidék csillaga előtt

Felvidék csillaga porba hullt
Most mindent itt hagyott
Nem húzta le semmi
Tudom ez így volt s mindig így lesz
Isten legszebb csillagai hamar visszatérnek Istenhez

Felvidék csillaga porba hullt
A halál dala most őt hívta
Neki szólt ez a dal
A halál hívta hát mennie kellett
A Földről az égbe a legszebb út

Felvidék csillaga porba hullt
Itt hagyta nekünk lelke egy darabját
Maradt a hangja az éneke és a szellemisége
Maradtak a felvételek róla
Féltve őrzött kincsünk ezek mind

Felvidék csillaga porba hullt
És még egy halál mi újra összetör
És még egy elvesztett lélek
És még egy lélek ennyi hát a halál
És még egy nap mi nélküle múlik el

Felvidék csillaga porba hullt
Feltámadásáról álmodunk
Még egy kereszt és még egy sír
Még egy könny mi a porba hullt
Arcodon könnyet látsz ez a fájdalmad súlya

Felvidék csillaga porba hullt
Fénytelen szemén örök az álom
A fáradt teste így köszönt el
Itt lenn nem vagyunk boldogok
Hányszor vártuk hogy szabadok legyünk

Felvidék csillaga porba hullt
Nézz le ránk az égnek egy felhőjéről
S mond el nekünk jobb neked ott
Mond el nekünk te ott fenn boldogabb vagy
S mond el nekünk, te ott fenn minket vársz

Felvidék csillaga porba hullt
Mindig jó barát volt de igaz testvérként távozott
Az életben a legnehezebb dolog elengedni őt
Végig nézni ahogy elmegy
S könnyes szívvel mosolyogva engedni el

Felvidék csillaga porba hullt
Mikor a halálból születik egy élet
Mikor sötétben látod az arcát
Mikor arcában látod az arcod
Akkor tudod Ö is ember volt

Felvidék csillaga porba hullt
Mikor a földre világra jött
Mikor keresztet rajzoltak a homlokára
Mikor a sorsát a párkák megírták
Akkor tudtuk egy csillagot küldtek a Földre

Felvidék csillaga porba hullt
Csillag volt egy csillagtalan égbolton
Fénysugár volt egy fekete ország lelkében
Az útja itt a Földön rövid volt
Rövid élet és hosszú harc ez volt az élete

Felvidék csillaga porba hullt
Könnybe borulnak most a szemek
A sírgödör magába fogadta őt
S a beálló csönd is neki tiszteleg
A sírja fölött egy elszakított nép gyászban áll

Felvidék csillaga porba hullt
S nem fájt ennyire a halál
Mint ahogy most fáj nekünk
S nem volt ilyen fájdalmas a kín
Mint amilyent most érzünk

Felvidék csillaga porba hullt
S a szívünkben a szeretet új lángra gyúlt
Letörtek a közöny vonásai arcunkról
S lehullt rólunk a szeretetlenség átka
A halála szívünkbe hozta szeretettet

Felvidék csillaga porba hullt
S most én is óhajtom a halált
Hiába hívom, engem nem visz magával
Pedig én mennék és nem sírnék
Vele mennék ha felvidék csillaga újra éledne

Felvidék csillaga porba hullt
Ne, ne, ne mond hogy az Isten akarta így
Hogy ez volt megírva neki
Ne mond hogy többé vissza nem jön
Oda ahova ment visszaút nincs

Felvidék csillaga porba hullt
Megállítanám a halált
De a szívét a sír mélye bírja
Lenn van lenn a mélybe a fekete föld halom alatt
Vissza többé nem jön

Felvidék csillaga porba hullt
Érezni akarom égő lelkét
Szállni vele a fellegekbe
Érezni akarom a szíve tisztaságának a tüzét
Melegedni kívánok szíve tisztaságában

Felvidék csillaga porba hullt
Nem tarthatta vissza semmi
Repülni hívta az ég
A fájdalom sebei begyógyulnak lassan
Egyszer találkozunk vele mi még

Felvidék csillaga porba hullt
Találkozunk vele mi még
Fenn az égben egy felhő ölelésében
Oda nem ér a halál hideg keze
Oda nem jut el a világ gonoszsága

Felvidék csillaga porba hullt
Hűvös esős éjszaka, sírodra dőlve sírok
Sirok mert fontos voltál számomra
Szívem fáj a halálod miatt
Szeretném tudni találkozunk e mi még

Felvidék csillaga csillagösvényre lépett
S most ott fenn őseink ölelésében figyel
Ott fenn az égi messzeségben
Ott mindenki ránk vigyáz
Őrzik a lelkekben megbújó reményt