Valahol egy kórházban,
vagy orvosi váróban,
egy tömött folyosón,
ahol senki sem gondol,
a másik gondjára,
csak a maga bajával,
van elfoglalva.

Itt ülnek ketten, párban,
egy - egy széken.
Az egyikük szíves,
a másik őszes.
A férfi a lábát fájlalja,
mutatja kínos fintora.
Mellette a nő, kipattanó erő.
A férfi hajlott, nyúzott,
kit az élet megtiport.


Mellette a társa,
őt lesi minden pillantása.
Nem bántja saját fájdalma,
se kínja, sem beteg motorja.
Azt félti most csupán,
mi fontos a számára.
Egyre figyel most,
a beteg párjára.

Ez így lenne, viszont is,
ha erre sor kerülne,
hisz támaszaik egymásnak,
így, vénségükre.

Pécs, 2006