Rám borult az éjnek, sötétlő fénye,
sűrű álom most, pillám nehezéke.
Járok kietlen sivár utakon,
magányom okát nem értem,
Kutatom.
Sikítanék!..
hang még sem tör fel torkomon.
Párnám szélét félve markolom…
Nem lelem kezed a féltőt
álmomból ölelve keltőt.
Keresem!
Üvöltenék,
de az álom, messzire ránt engem.
Félek! – kérlek, gyere haza kincsem.
Karod édesen, ringatja lelkem
Siess, gyere hamar szerelmem!

2008-06-19