Nézd! - soraimban ott a múlt!
Olvasd! – haldoklik a nyomorult!
Terítsünk rá fátylat
földből vessünk neki ágyat!
Csendben keresztet vetve
jó mélyre eltemetve.
Nézd! Elapadtak könnyeim.
Olvasd! Erről szólnak verseim.
Nekem, neked is sikerül,
lelkünk, helyére kerül.
Már nem fájnak a sebek
eltűntek a vad hegek
miket beöltött az idő.
Acélból font szívünkre, ő rácsot
könnyebben viseljük a gáncsot
mit ad a jövendő, és a ma!
Boldogok leszünk? Talán…
valaha…

Pécs, 2008-06-03