A fagyos nappal gyorsan illan,
követi az est.
Szép nap élménye izmaimban,
s jő már az est.
Forró szája szomjas számon,
s már itt az est.
Kedves csókja ajakimon.
Csókolj, csókolj, s ne légy rest!

Van egynéhány haverfélém,

ámde igazi barátom

csak egy van, akivel élmény

eszmét cserélni, határon



túli boldogságot érzek,

amikor látom szemében

a reményt, hogy lesz jobb élet

még mifelénk. Oly szerényen



szövi ábrándját: a remény

jó dolog, tán a legjobb,

s a jó dolgok, minő ...

A barátság sokat jelent.
Átsegít a gondtengeren.
A barátság értéket jelent.
Támasztékot nyújt az életben.

De akkor szép, ha kölcsönös,
ha hasznos tettekre ösztönöz.
A barátság nem lehet önző,
mással soha nem törődő.

Az őszinte barátság kölcsönös kincs.
Nagyon jó, hogyha van, de rossz, ha nincs.
Az életnek egyik hatalmAs ...

Verseket olvasok ezen a reggelen.
A költő nekemrímeivel üzen.
Szépségről beszél e szép környezetben
a Balaton-part csendes környezetében.

Fekete István strófái ide illenek,
a természet mély szeretetéről regélnek.
A tiszta, őszinte sorai szinte élnek,
az élet szépségéről bölcs szavakkal mesélnek.

Fel-felröppenve,
el-eltűnve a kék égben.

Modd meg, de csak nekem, kis fecske,
csivitelsz-e másnak is örömére,
vagy csak engem gyönyörködtetsz Te?

Választ nem adva kérdésemre
ide-oda röppent a kis fecske,
majd felröppent a kék égbe!

Szemeidből sugárzó égi fény!
Jöjj, jöjj, áradj hömpölyögve felém!
Kérlek, hogy csak Te légy mindég enyém!
szemeidből sugárzó égi fény!

Szemeidnek szépsége a jele,
az ég lelkedbe írt üzenete.
Szövegével lelked írta tele.
Szeretet szava az üzenete.