Szemeidből sugárzó égi fény!
Jöjj, jöjj, áradj hömpölyögve felém!
Kérlek, hogy csak Te légy mindég enyém!
szemeidből sugárzó égi fény!

Szemeidnek szépsége a jele,
az ég lelkedbe írt üzenete.
Szövegével lelked írta tele.
Szeretet szava az üzenete.

Szívünk egymáshoz tör utat
és azon a közös jövőnk felé halad.
Hogy a jövőnk majd mit mutat?
Megtudjuk, ha majd bejárjuk e közös utat.

Fagy volt, amikor keseredtem
Lovamra ültem, és menekültem
Messzire, sötét, kihűlt várostól
Csoda országába, fájó rossztól

A messzi csodálatos vidékére
Ott várt a völgy szép királynője
Kinek hatalma varázslatot adott
Elfeledte velem minden bánatot

Mosolya túl áradt a rengetegen
Letörölte könnyező két szemem
A völgy is ismét neki ...

Az ember igaz barátja

az, aki mindig megbocsátja

testi és lelki társának


bukásait, kudarcait,

eltúlzott dacoskodásait,

s eltűri diadalait.


...

Amikor az élet meggyötör,
gond és bánat sokszor összetör,
szomorúság ül az arcodon,
fojtogat a sírás már nagyon,
ne feledd, én itt vagyok neked,
együtt érzek, s nevetek veled.

Amikor már nem bírod tovább,
olyankor kell egy igaz barát.
Mond el ami fáj és megsebez,
dobd le magadról a terheket.
Ne feledd, én itt vagyok ...

Honnan ismerszik meg a barát,
a szívünkhöz közel álló?
Megfejteni oly nehéz.
Fürkésszük a másik mosolyát,
a szemét, a pimasz árulót.
Szív kell ehhez, nem csak ész.

Soroljuk hányszor volt velünk jó,
kedves, türelmes és elnéző,
vagy kíméletlen, szigorú.
Ismerhet-e minket, vagy gondolatolvasó?
Nevetett-e ...