Szívünk egymáshoz tör utat
és azon a közös jövőnk felé halad.
Hogy a jövőnk majd mit mutat?
Megtudjuk, ha majd bejárjuk e közös utat.

Fagy volt, amikor keseredtem
Lovamra ültem, és menekültem
Messzire, sötét, kihűlt várostól
Csoda országába, fájó rossztól

A messzi csodálatos vidékére
Ott várt a völgy szép királynője
Kinek hatalma varázslatot adott
Elfeledte velem minden bánatot

Mosolya túl áradt a rengetegen
Letörölte könnyező két szemem
A völgy is ismét neki ...

Az ember igaz barátja

az, aki mindig megbocsátja

testi és lelki társának


bukásait, kudarcait,

eltúlzott dacoskodásait,

s eltűri diadalait.


...

Amikor az élet meggyötör,
gond és bánat sokszor összetör,
szomorúság ül az arcodon,
fojtogat a sírás már nagyon,
ne feledd, én itt vagyok neked,
együtt érzek, s nevetek veled.

Amikor már nem bírod tovább,
olyankor kell egy igaz barát.
Mond el ami fáj és megsebez,
dobd le magadról a terheket.
Ne feledd, én itt vagyok ...

Honnan ismerszik meg a barát,
a szívünkhöz közel álló?
Megfejteni oly nehéz.
Fürkésszük a másik mosolyát,
a szemét, a pimasz árulót.
Szív kell ehhez, nem csak ész.

Soroljuk hányszor volt velünk jó,
kedves, türelmes és elnéző,
vagy kíméletlen, szigorú.
Ismerhet-e minket, vagy gondolatolvasó?
Nevetett-e ...

Egy volt az Ég a Földdel egykoron,
Farkasom hozzád szól dallamom!
Halld szavam, mit égi fénnyel üzenek,
Ez nem pletyka, hiedelem.
Tágra nyílt nap írisze,
S eljött a tűz élete.
Szánom sorsom, s vele magam,
Hisz egykoron védett vala.
S most, hogy vihar tombol fellegekben,
Por, s hamu marad vele egyetemben.
Farkasom, ha kell a Holdat ...