XX. század véres századunk,
Ennél mi már csak jobbat várhatunk.
Voltak forradalmak és világégések,
,,Izmusoknak\' sora, kegyetlen rémségek.

Reánk jöttek nagyhatalmak,
Nem hagytak nekünk nyugalmat.
Kényszerültünk minden vészre,
Nem hallgatva józan észre.

Sorba jöttek a pofonok,
Trianon volt a legnagyobb!
Majd a Donnál veszett oda,
Ifjúságunk színe, java.

De még nem volt elég bajunk,
Meg is ragadták a hajunk.
Így vonszoltak szovjet útra,
Keserves lett ez a túra!

Magyarország, mivé lettél,
Ilyen nagyot nem vétettél!
S rendszerváltás, tizenhét év,
Meggyült az adósság, szegénység!

Az Európa-Unióba,
Bár beléptünk partner módra,
Álmunk válhat itt valóra?
Bár jőne el az az óra...!

E templomnak szentélyébe,
Dolgos magyar sosem lép be!
Mert ő csak templom egere,
Mása nincs, mint szorgos keze.

Nem sokra megy ezzel, bizony,
Oly szegény, hogy az már iszony.
Mikor változhat e viszony?
Keserves e népnek bizony!

Már csak a Magyarok Istene,
Aki nekünk segítene...
Bizodalmunk benne lehet,
Nyeltünk keservet, eleget!

Debrecen, 2007. 06. 18.