Sétálok az éjben,
Lábam röpít messze.
Menekülni félelmedben?
Választani mersz-e?

Szerelemnek gyönge fátylát
Választani kellemes,
De elveszteni barátodat,
Ezért tán Érdemes?

Lelkem harcban edzi
S kínoz belül érzem,
Ezüst, acél összecsap
S belül máris vérzem.

Évek óta szörnyű már
E belső kűzdelem,
Akaratom acélos,
De ezüstön fenem.

Félek hogyha megszakad
E pillalatnyi csend
Egyik penge eltörik
S mindent tökretesz.

De mit tesz tönkre már,
Hisz mindent tönkretett,
S mi létezett, mi volt is egykor
Minden Füstbe ment.

Lábam röpít, messzire visz,
S egy végső állomás,
Mi véget vethet mindennek,
Egy véres tollvonás:

Élj még érzel s lélegzel,
Halj meg, ha sok sebből elvérzel.
Szenvedj amíg van erőd s még van miben hinned, de ha vége,
Szerelmed vidd akkor is, akár holtan, vagy élve.