Keresztül tépett szívemen a fájdalom,
torkomból torz orditás szakadt ki,
ólomsúly terpeszkedett mindkét vállamon,
szemeimből fanyar könnyek sora szaladt ki.

A vilag körülöttem elmosódottan szédult,
ereimben a vér egy perc alatt meghűlt,
a szenvedés a lelkemben ego-szűrő kint szült, ...
úgy üvöltöttem eldeformált arccal,
hisztérikus rohamokkal,
csorbult gondolatokkal,
fejemben ijesztő hangokkal,
reszkető-izzadó marokkal...

Nem akartam beszélni,
nem akartam érezni,
gondolkodni, vérezni ...
de véreztem ezer sebből ...
Szólították Őt a Mennyből...
s Ő elhagyott bennünket....