Kolo
Kolo
Hozzád méltón nem található méltó szó
Tűzben égtél a vízen, húztad a mázsás lapátot szelíden
Hullámok fodrából öntött hajó
Izzadtság cseppekből faragott lapát
Elrúgva partot, izeg-mozog a térd
Hajszolódnak harmonikus extázisban.
A jeles kenu kettes a gyorsaságban úszva
A láthatatlan cél felé szertepattan a szélben
A kenust, kit levert a mindenség szele
Múltad a jelenben oly tiszta volt
A sors kincsével játszik.
A sziklakemény elvirágzott,
Elhervadt a gránittömbje
Útra készen bőröndje
Kincset adtál önmagadból
Világnagyságod árnyékában napoztunk
Fölvert habon bukdácsol arcod oválja
Szórja fényét az örök sötétbe
Levezethetetlen ingerektől ráncosodnak a sejtek
A bátor elhárítóság
Nem egyesülhetett eggyé a elkerülhetetlenséggel
Félig meddig egészségügyi szórakozás után
Egy fehér fénysugár a mennyboltról
Alálövelve megsemmisíti ezt a komédiát
Síri szózatával delet ütött az óra
Feketén az ég gomolyogva szállt a dermedt világ fölött
Háborgó kenus lelkek, elsápadtak reményeink
Hiányod árvasága okozza a nagy leverő szomorúságot
A friss emlék égeti szánkat,
Gyászunkban védőszentünk, Szent Jupát
Hozzád küldünk fohászt, imát
A koszorúléc kerepli a megérthetetlent
Kék az ég és a remény végtelen
A remény eltűnt és égünk fénytelen
Bajnokunk, bevégezted művedet
Töltöd pihenődet, csillagokban megújulva lelkeinkben ragyogsz tovább
Az Úr rátette pecsétjét
Csak ő ismerheti az élet megváltoztatásának titkait
Alulsodorva egy idézet:
Kolo féltérden is zseniális, a kenuzás volt életed része, gondolataid egésze. Míg kenu billeg a vízen soha nem felejt téged senki, még a pecás is neved tisztelettel ejti.
Hozzád méltón nem található méltó szó
Tűzben égtél a vízen, húztad a mázsás lapátot szelíden
Hullámok fodrából öntött hajó
Izzadtság cseppekből faragott lapát
Elrúgva partot, izeg-mozog a térd
Hajszolódnak harmonikus extázisban.
A jeles kenu kettes a gyorsaságban úszva
A láthatatlan cél felé szertepattan a szélben
A kenust, kit levert a mindenség szele
Múltad a jelenben oly tiszta volt
A sors kincsével játszik.
A sziklakemény elvirágzott,
Elhervadt a gránittömbje
Útra készen bőröndje
Kincset adtál önmagadból
Világnagyságod árnyékában napoztunk
Fölvert habon bukdácsol arcod oválja
Szórja fényét az örök sötétbe
Levezethetetlen ingerektől ráncosodnak a sejtek
A bátor elhárítóság
Nem egyesülhetett eggyé a elkerülhetetlenséggel
Félig meddig egészségügyi szórakozás után
Egy fehér fénysugár a mennyboltról
Alálövelve megsemmisíti ezt a komédiát
Síri szózatával delet ütött az óra
Feketén az ég gomolyogva szállt a dermedt világ fölött
Háborgó kenus lelkek, elsápadtak reményeink
Hiányod árvasága okozza a nagy leverő szomorúságot
A friss emlék égeti szánkat,
Gyászunkban védőszentünk, Szent Jupát
Hozzád küldünk fohászt, imát
A koszorúléc kerepli a megérthetetlent
Kék az ég és a remény végtelen
A remény eltűnt és égünk fénytelen
Bajnokunk, bevégezted művedet
Töltöd pihenődet, csillagokban megújulva lelkeinkben ragyogsz tovább
Az Úr rátette pecsétjét
Csak ő ismerheti az élet megváltoztatásának titkait
Alulsodorva egy idézet:
Kolo féltérden is zseniális, a kenuzás volt életed része, gondolataid egésze. Míg kenu billeg a vízen soha nem felejt téged senki, még a pecás is neved tisztelettel ejti.