Emlékezz az elsõ csókra;
sodró mámor s már azóta
csókból érzés vált valóra.

Halvány szípoly az az óra
s a dédelgetõ meddõ szóra
égetett délibáb éltetett
s szórt érdemet minden bókra.

Veszett forróságba szórva,
felöltött éj alá csiszolva,
mosolyt majzolt, mint ki várja -
bolond módra fulladt szóba árja.

Egy vázlatként zuhanó este,
örvényt ûzõ ölelõ testre halmozta
s kereste visszhangokba zengve...

Míg remegõ testem csók igézte,
imát sorsolt a martalék.
Széthasadt minden tartalék :

Emlékként visszhangba záródik a dallam,
foszlányokban feldereng a sértés ;
A deres ének szétterül a hangban
s ordító forradalmár az érzés :
óvhatatlanul ragyog a felismert heveny,
a vágytöltõ múlt már felesleg;
Visszhangoktól zeng a vértõl duzzadt terem :
SZERETLEK
Szeretlek
szeretlek
(szeretlek)