Ültömben,
Szemhéjam alatt fénycsíkokká alacsonyodnak az autók,
Sötétben derengő kupolák mozognak,
Melankolikus ritmusban tekergő gépállat,
Vacsorát ettem nálad.

Abban van a vers hatalma,
Amit akarsz, de nem kapod meg ma!
Bókol nekem, kit úgy hívnak Untat,
Cseppként esik a Gyűlölet.

Nyelvét csorgatva,
Rám könnyez a kumulusz,
Állva fekszek egy buszon,
Vele együtt gurulsz.

Ott ülve se vihogna rám,
S én se venném észre
Állati tánc lehetne
Kismirglizett teknőjébe.

Álomkép csak játszik velem,
Toscana díszletét vontatják előttem,
Jutalmam egy bajor szerelmespár,
Hosszan bűzölög a Vatikán.

Színpadias szabin nők közt alszok,
A templomban a Keresztelőt koncolják,
Ha más nem Brechttel kajálok,
Vagy a pékkel tésztán dolgozok.

Német patkányok csodálják Minervát,
Ma már Brúnó is sült pizzát eszik,
Ádám is csak rám lógatja,
Nagyot kongat a tizenhatodik.

Arabokkal kelek a Maximusban,
Hűvös busz visz hazafele,
Benzikútnál Aquinói is szól hozzám,
Elég volt belőled Itáliám

Otthonom volt idegenként,
Lehullt rólam, mint a kéreg,
Mennyit utazik velem a táj
Pedig megdermedve élek.