Ha felnézel a csillagos égre,
A fiastyúkra, a göncölszekérre-
Elvarázsol a végtelen érzése:
Rácsodálkozol
A hihetetlen távolság-mélységre,
Pedig lehet, hogy mindez csak illúzió!
Lehet, hogy azok a világok,
Százezer fényév -távolságok,
Ma már nincsenek,
Csak a fényük ég,
Ők már a semmi,
És semmiként fénylenek...
Mert világuk, melyből a fényük származott,
Porrá vált, semmivé lett:
Csak üresség van ott...
Ilyen a világ!
Ha gondolkodol-tán más a mérce,
A csillagvilágban,
És más
Emberként mérve!
Ne lépjél hát szokatlanul nagyot:
Ne használd mérőeszközül
A fel nem foghatót:
A csillagot!