Szép szavak játéka,
Vágyálmok szándéka.
Eltévedt kósza gondolat,
Kusza lett minden pillanat.

Bogoznám a csomót,
Ha nem lenne az drót.
Kis kezembe belehasadt,
Pipacs piros vérem kibuggyant.

De a seb nem fáj már,
Lassan gyógyul csupán.
Nagyon várom azt az időt,
A „Tabula rasa” ad erőt.

Szendereg szép szívem,
Szirmában félelem.
Lelkembe mélyen hasíttok,
Élesen derengő mondatok.

Pitypangos a mező,
Álmodozni félő.
Mert ha ismét megsebesít,
Nem tudnám cipelni az új kínt.

Eső itta fenyő,
Bizalom jer elő.
Adj hitet és energiát,
Hogy éltem boldogan éljem át!