Amit kiváltasz belőlem,
Azt nem tudja más senki sem.
Nem képes más erre a szörnyűségre,
Erre a megvetésre.

Dühös vagyok, bennem méreg,
Mert sárba tiportad az érzéseket.
A földbe döngölted a véredet,
Csak a saját érdekeidet nézted.

Közöny és megvetés,
Ez amit érzek irántad,
Majd meglátod, ha rád hajítom hálójukat.

Tőlem ne várj szép szót,
Megbocsátást.
Kedvességed hagyd meg másnak,
Nekem van más, ki nekem ad.