Ha elmész, veled megyek.
A boldogság tengerében veled lebegek.
Ha visszatérsz, én is veled tartok,
Magad elé tarthatsz, akár egy pajzsot.
Védőbástyád vagyok, ha támadások érnek,
Ha érted kell harcolnom, cseppet sem
Félek.

Erőd erőmet megsokszorozza,
Szemed szikrája szívem lángra gyújtja.
Ne hagyj el engem életem napfénye!
Nélküled nincs se jelen, se jövő,
Kezem között szétporlad a remény
S üresen visszhangzik a jövő.

Ha mellettem tudlak s érzem közelséged,
Kételyeim, félelmeim nyugovóra térnek,
Értelmet nyernek a komor, sötét napok,
S a fuldoklás kínzó évei után végre
Levegőhöz jutok.