Most ordítanék.
Fák, bokrok ágait
félretolva rohannék
arra, ahol senki sem
lát, kietlen ösvényen,
úttalan erdei úton,
vadállatoktól meg nem
rettenve keresnélek.
Keresnélek szép szóval,
kacagással, könnyekkel,
halkan, kétségbeesve,
ordítva, észt vesztve,
amíg meg nem látlak,
meg nem talállak,
valahol, azon a helyen,
ahol mindig is rám vártál,
ahol mindig tudtam, hogy létezel,
ahol mindig mindenre adtál egy választ,
ahol mindig azt ígérted, hogy örökké szeretni fogsz.