Titkos, csendes táncot lejtő fényfoltok,
lépteim üres zaja a falakon: most
halott az ódon, hatalmas vár.
most nincs más, nem zavarja senki az öreg, szikár falak álmát,
most csend van, s a csendben
én
s Te énbennem.

Sötét, néma a ház,
mert kint zöldellnek a fák,
s oly' gyönyörűen türkiz a júniusi ég.
Én együtt élek az álommal, együtt
lélegzek a tájjal,
mert már eggyé értünk
s közösen leszünk másnak, s majd egymásnak
egy álom.