Csend van. Mintha minden várna.
Est borul az egész tájra.
A levegő nem mozdul.
Víz csepeg az ágakról.

Nemrég esett. Sár lepi a kertet.
Csendben, némán róvom a betűket.
A teraszunkon üldögélek.
Onnan nézegetem a környéket.

A Nap lassan, álmatagon lenyugszik éppen.
Eltűnik a fekete felhők gyűrűjében.
Méla lassúsággal jön végre az éjszaka,
így ringatva minket is pihentető álomba.