Talán egy végtelen, s elérhetetlen álom,
Mely nem jön el soha, hiába várom.
Egy aranyos tekintet, mely helyessé tesz,
Egy édes nézés, mi végzetem lesz.
Nehezen találtam rá, de megérte keresni,
Hisz úgy érzem, őt nagyon is tudnám szeretni.
Egy piruló arc, mely engem is megnevettet,
Egy kedves mosoly, mi minden gondot elfeledtet.
Nem tudom, hogy közeledjek, mit mutassak,
Talán ne a felszínen, a mélyben kutassak.
Réges-régen még nem tudtam ki lehet,
Aki nekem bármi áron kellhet.
Kell nekem, ha figyelmes, s ha fiatal,
Ha édes hangján kérdi tőlem: „Mi a baj?”
Kell nekem, ha idősebb, mint én,
Hisz a szerelem lényege nem a kettőnk közt lévő év.
Szép, mert két ember egymást keresi, kutatja,
A külvilág felé,s a másiknak is boldogságát mutatja.
Szeretnék én újból fülig szerelmes lenni,
S meglátván Őt, gyomromban pillangókat érezni.