Gyönyörű, de hideg a téli este, lehullott a felhők legelső hópelyhe, aztán kavargón, szikrázva lassan a többi, mintha hófehér takarót akarna szőni. Hullott a hó gazdagra, szegényre, hullott a házak pis logó szemére, lett a világ smaragd és gyémánt, hozták a gyerekek a korcsolyát s a szánt, a tél öröme szíveket melenget, s forrónak érezzük a szikrázó jeget.