Sok-sok tévedés, megbántás és szenvedés után
Csak nézünk egymásra, s a múlton nevetünk bután
Nem kérdezzük, mi hogy miért volt olyan amilyen
Csak a mára gondolunk, s érezzük, ez a mienk.

Érezzük, hisz egymással lehetünk
Tudjuk, hogy leginkább ez kell nekünk
Ölelés, csók, szeretet, forgatag,
Biztos, hogy mindez szívünkben marad.

Hiábavalóság? Létünk nem lehet az !
Könnyek és csalódás? Nekünk nem kellhet az!
Lépjünk már túl ezen, ünnepeljünk végre
Gondoljunk a jóra, a békére, a szépre

Hagyjuk a sok rosszat, elfeledtük mára
Figyeljünk most igazán egymásra.
Élvezzük, hogy ott van, kit szeretünk,
Kit szerethetünk, megölelhetünk.

Érezzük, hogy van kit igazán félteni,
Valakit, kit nem szabad elveszíteni
Őt becézheted, KicsiDnek hívhatod,
És bámulhatod őt mint egy csillagot.

És ha azon gondolkodsz most, szeretni mit jelent,
Kérlek, ne törd már ezen szüntelen a kis fejed!
Ezt nem elég érezni, hisz tudnod kell mindig,
Szeretlek,Szeretlek Téged a Végtelenségig!