Mikor a párnádra egy tündérke leszáll,
S füledbe suttogja valaki gondol Rád.

Valaki gondol Rád, s verset farag Neked,
hogy tudja mosolyogsz, s arcod nem takarja felleg.

Valaki gondol Rád, s figyel az éjszákaban,
hátha meglátja szép szemeid a félhomályban.

Valaki gondol Rád, s közben az eget kémleli,
rozsával kezében vár, csakhogy Te eljöjj neki.

Valaki gondol Rád, s fején örökké az fut át:
miért nem vagy vele most, ízlelné nyakad húsát, s illatát!

Valaki gondol Rád, érzi ajkaid ízét, ujjaid érintését,
de folyton csak felriad, s rájön, álom volt csupán, egy gyönyörű álom.