Estefelé, hízik a sötét, pocakot ereszt,
Hogyha volna, gyertyám küzdenék, de így nem ereszt.
Árnyékot sem látok, biztos elmentek aludni,
Csak gong óránk üt, ő tud sötétben is mulatni…

A szuszogó csend is eltette magát holnapra,
Zaj is csak reggel ébred, holnapra virradóra.
A csillagok is látom, álmosan pislákolnak,
De teli Hold vigyáz, ennyi ...

Míg kisfiúként éltem,
Apám volt az istenem…

Még mindig nagyon szerettem,
Amikor serdülő lettem!

Mire családos, felnőtt fia lettem,
Apám lett a legnagyobb ellenségem…

Már régen meghalt, eltemettem...
Épp-hogy engedték... eltemessem!

Ma volna a születésnapja, hogy köszöntsem?
Ne várják, hogy a lelkemben is ...

Nehéz nap után, lassan, de biztosan leszáll az éj,
Aki álmos, annál bizony csukódik mind a szemhéj.

Gyere csak, most megmutatom, mit tegyél, hogyan lépd át,
Saját árnyékodat és magadat, igazán add át.
Fogj egy lúdtollat és azt frissen hegyezd,
Papírra firkálsz, gondolatod keleszd.

Hangok tompa zöreje a tollhegysercegés,
Ami van olyan szép, mint ...

Napfénytől szikkadt lábnyomodban járok, apám.
Mit magad mögött hagytál mélyen utad során.
Kiitta már belőle a fény az idő poshadt vízét,
Csak emlékek őrzik az elapadt forrás édes ízét.

Elfeslett bakancsod mintájában még mindig duzzad az erő,
Az eltaposott gyom csak itt-ott félve bújik elő.
Nevedhez híven felvértezve harcoltál őseid ...

Az élő hit, az élő szeretet.
Hidd! Minden ebből eredeztetett!
Legyen missziód: szeretni a családot,
Szomszédot, munkatársat, felebarátot.

Családdal karácsonykor erősítsed a hited,
Együttérzést ne rejtsd el, mutasd ki szereteted.
Karácsonyfán gyertyaláng a reményt sugározza
Felénk, meg az összetartozást, békét mutassa...

Nézem melegből, ...

Anya e kisversben elmondom hogy egyetle zó sem elég ahosz hogy meg köszönyűk azt hogy egy életet atál de néhánynak meg sem fordul a felyében hogy mindanyian tartozunk valamivel és az nem más mint az életünkel az hogy meg születünk.az egy gyönyörü pilanat volt nekünk neked meg egy hozu ut amit választotál. Közönnyük.